2020. március 20., péntek

KLASSZIKUS FORMAKÖTÉSZETI STÍLUS













A stílus alapvető jellegzetessége a forma


Valami általunk kívánt formára alakítjuk a kompozíciót. 





Elsősorban geometriai alakzatokat képezhetünk a virágokból, mint kör, gömb, félgömb, ovális, négyzet, téglatest, háromszög, kúp, gúla, hatszög, nyolcszög stb... Ezek a szabályos szimmetrikus készítmények az állandóság és a tökéletes kiegyensúlyozottság érzetét keltik.  





































































A legegyszerűbb forma a gömb vagy a félgömb, ahol arra kell ügyelnünk, hogy alakja szép, szabályos, felülete egyenletesen domborított legyen. 




A klasszikus formakötészeti kompozíció egyféle virágból vagy elemből készül. A virágok egyéniségét alávetjük a felület-kialakítás követelményeinek. Ha a készítmény természete úgy kívánja (pl. csokrok, tálak), akkor befejezésként alulra levelekből és indákból körben levélmandzsettát teszünk, a levélkoszorú optikailag lezárja a készítményt, a színes virágok pedig jobban érvényesülnek.







Gyakran használt forma még a szív, a koszorú, a kereszt, a kúp, de alkalmanként kialakíthatjuk a gyűrűket, a feliratokat, címert, kelyhet, nyuszit, mackót stb. formázó készítményre is. (itt csak a fantázia és a jó ízlés szab határt...)


Kellékek, alapok





































































































MUNKAMENET:


Az alapot krepp papírral betekered, ha nem bírná az anyaga a ragaszót. 





A héjakat nem túl apróra eltördeled, és belsejével kifelé az alapra ragasztod. 



Ha kopogtatónak szánod, akkor először tedd rá az akasztót (vékony drót vagy fonál), és csak azután kezdj el ragasztani. 




Amikor körbeértél, el is készült. 



Csak nagyon diszkréten díszítsd, vagy egyáltalán ne! 















1 megjegyzés:

  1. Az elküldött munkák fotóit bemásoltam a következő posztba. Kattints a "Régebbi bejegyzések"-re, vagy a "Tojáshéj koszorúk"-ra. .. Anna

    VálaszTörlés