Természetes jellegű növénykompozíciók
Ez a kötészeti stílus, mint neve is tükrözi, a növények természetes megjelenési formáját, a természetben való elhelyezkedésüket hangsúlyozza. A kötészeti alkotások a természet egy-egy apró részletét jelenítik meg (imitálják), próbálják visszaadni a szemlélőnek.

Növényválasztás:
Csak olyan növényeket használhatunk fel hozzá, amelyek a kertben, a természetben találhatóak.
A hajtatott vágott virágok csak akkor kerülhetnek a kompozícióba, ha erősen hasonlítanak vad vagy kerti változataikra
Fontos, hogy olyan virágok kerüljenek egy csokorba, amelyek életkörülményeiket tekintve is nagyjából azonos termőhelyről származnak.
Minden virágot, növényi részt úgy használunk
fel,
ahogy azok a természetben előfordulnak!
A
virágok állását, az ágak hajlatát, a füvek ívelését nem szabad megváltoztatni,
az összeállítást kell úgy kialakítani, hogy természetes formájukban érvényesülhessenek!
Ebben a természetes elrendezésben csak az aranymetszés szabálya tesz rendet, leginkább aszimmetrikus alkotásokat hozva létre
Eszerint a növények három szinten helyezkednek el:
A legmagasabbak a fák, ágak, magas bokrok
A középső szint a cserjék, magas virágok
Az alsó szint az alacsonyabb virágok, zöldek
Mindez a nulladik szinten, a talajszinten foglal helyet
Az összeállítást az alap elkészítésével
kezdjük, amire nyugodtan tehetünk
mohát,
zuzmót, ágakat, leveleket, kúszónövényeket, terméseket, hogy
a stabilitást megteremtsük. Ezután folyamatosan építsük fel a kompozíciót!
Minden
növény ott helyezkedik el, ahol a természetben is lenne.
Ezekhez a
készítményekhez nem használunk
dekorációs kellékeket, hiszen az a természetességet zavarná meg! De
használhatunk kavicsokat, csigaházakat, kagylókat, zuzmót, minden
természetazonos kiegészítést (pl. fészek,tojás...)
Ezt a stílust alkalmazzuk az évszakokat kifejező virágtálak összeállításánál

TAVASZ


NYÁR

ŐSZ
TÉL
A kompozíciónak nincs súlypontja, de minden
virágszár töve kissé összetart.
Olyan, mint egy kiültetés, egy kis
természet-imitáció.
A virágszárak keresztezhetik egymást, de egy pontból nem
„nőhetnek” ki. A természetesség látszatát kell keltenie a készítménynek.
Figyelem!
"a természet nem ismeri a szimmetriát!"
"a természet nem ismeri a szimmetriát!"
Falikép készítés
kerti vagy réti virágból: berakott
szárazvirágból: ragasztott
Hozzávalók:
Képkeret, kartonlap
(vagy Váza, csirkeháló, kavics)
- vagy mezei vagy kerti virágok, füvek, ágak, moha, növényi részek stb.
- vagy natúr, festetlen szárazvirágok, termések, zuzmó...
- (sajnos a selyemvirágok nemigen természetszerűek)
Esetleg ragasztó
Elkészítés:
Megszedjük a virágokat (pl. kiránduláson vagy kutyasétáltatás közben) és vízben jól felszívatjuk.
(szárazvirágokkal nincs semmi előkészület, rögtön dolgozhatunk velük)
A berakott kép úgy kezdődik, hogy keresel otthon egy félredobott, használaton kívüli régi faliképet (pl.6 bájos kiscica, giccses tájkép, megfakult szentkép, ősrégi diploma... stb). A keretből kivarázsolod a papírt és az üveget, teszel a helyükre egy kartonlapot és máris dolgozhatsz.


A kereten belül, a stílusnak megfelelően rakosgatod a növényeket, és amikor megelégszel az eredménnyel, akkor lefényképezed. Nem kell odaragasztani!
Ha gondolod, ugyanabból az anyagból újabb variációkat is kirakhatsz... csak a stílusjegyeket helyesen alkalmazd
(Ne felejtsd el a munka végén újra vízbe tenni a virágaidat!)
A tűzött kompozíció vázában a legstabilabb.
Lehetőleg ne átlátszó üvegvázát használj ehhez, inkább egyszínű, nem mintás porcelánt vagy kerámiát.
A vázába először egy enyhén meggyűrt csirkehálót szorítasz (megfordítva se essen ki), aztán, ha élő virág, akkor előbb vizet öntesz bele, ha szárazvirág, akkor semmit, legfeljebb ha nagyon billeg a kompozíció, akkor némi kavicsot... A csirkeháló szépen helyén tartja majd a virágokat.
(Most gyakorlásként, egyszerűen csak homokkal is feltöltheted és abba tűzdelheted a dolgokat)...
..............
Az elküldött munkáitok fotói a következő posztban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése